A csendes elme

Néha csendben kell lennem,
Mert ez az egyetlen lehetőség,
Hogy egy kicsit jobban tudjak,
Egy kicsit bölcsebben gondolkodjak,
Egy kicsit tökéletesebb legyek,
Egy kicsit hamarabb magaménak mondhassam Istent.

Az elme lecsendesítése

Függetlenül attól, hogy melyik meditációs utat követjük, mindig az a legfontosabb, hogy az értelmet nyugodttá és csendessé tegyük. Ha az értelem állandóan ide-oda kapkod és folytonosan a kegyetlen gondolatok áldozatául esik, a kereső egyáltalán nem halad előre. Az elmét nyugodttá és csendessé kell tenni, hogy a kereső teljesen tudatában legyen annak, amikor a fény lejön fentről. A kereső a fény tudatos megfigyelésével és elfogadásával mély meditációba kerül, és érzékeli életének tisztulását, átalakulását és megvilágosodását.

Hogyan tudjuk az értelmet csendessé és nyugodttá tenni? Az értelemnek megvan a saját ereje, és ez az erő most erősebb, mint a meditációra való készséged és eltökéltséged. De ha segítséget tudsz kérni a szívedtől, akkor fokozatosan képes leszel ellenőrzésed alatt tartani az értelmet. A szív ugyanakkor maga is állandó segítséget kap a lélektől, amely csupa fény és csupa erő.

Az elme kiürítése

Nem szabad azt gondolnod, hogy ha semmi sincs az elmédben, akkor bolond leszel, vagy úgy viselkedsz majd, mint egy gyengeelméjű. Ez nem így van. Ha tíz vagy tizenöt percig meg tudod őrizni elméd csendjét és nyugalmát, új világ fog virradni benned. Ez minden spirituális fejlődés gyökere. Most még csak egy pár másodpercre vagy egy percre tudod elmédet lecsendesíteni, de ha ezt a nyugalmat és békességet meg tudod őrizni egy fél óráig vagy akár csak tizenöt percig, biztosíthatlak róla, hogy ebben a nyugalomban egy rendkívüli isteni fénnyel és erővel bíró új világ fog növekedni.

Amikor egyáltalán nincs gondolat az elmédben, kérlek ne érezd magad teljesen elveszettnek. Épp ellenkezőleg, érezd, hogy valami isteni készülődik tiszta és törekvő természetedben. Nem várhatsz azonnali eredményt. A földműves elveti a magot, azután vár. Soha nem várja azt, hogy a termés azonnal előbukkanjon. Pár hétig vagy hónapig is eltart míg kicsírázik. Elméd lehet olyan, mint egy termékeny mező. Ha elveted a csend és nyugalom magját, és türelmesen ápolod, előbb-utóbb biztosan learathatod a megvilágosodás rekordtermését.

A meditációhoz nincs szükség az elmére, mert a gondolkodás és a meditáció két teljesen különböző dolog. Amikor meditálunk, egyáltalán nem gondolkodunk. A meditáció célja, hogy teljesen megszabaduljunk a gondolatoktól. A gondolat olyan, mint egy pont a táblán. Akár jó, akár nem, ott van. Ha egyáltalán semmilyen gondolatunk sincs, csak akkor nőhetünk fel a legfelsőbb valósághoz. Még mély meditációban is jöhetnek gondolatok, de a legmagasabb, legmélyebb meditációban nem. A legmagasabb meditációban csak fény van.

Ha lassan és kitartóan le tudod nyugtatni nyughatatlan elmédet, Isten azonnal és vidáman kitárja mérhetetlen Szívét.

Túl az elmén

A fényben a látomás és a valóság egyek. Te ott ülsz, én pedig itt állok. Mondjuk azt, hogy én vagyok a látomás, és te a valóság. Rád kell néznem, és beléd kell hatolnom, hogy megismerjelek. De a legmagasabb meditációban a látomás és a valóság egyek. Ahol te vagy, ott vagyok én is, ahol én, ott te. Egyek vagyunk. A legmagasabb meditációban ezért nincs szükségünk gondolatokra. A legmagasabb meditációban az ismerő és az ismeret tárgya egyek.

Még az elmélkedés is, ami egyfajta befelé tekintő csendes gondolkodás, messze áll a meditáció fegyelmezett tágasságától. Amint gondolkodni kezdünk, a korlátozottsággal és a kötöttséggel játszunk. Gondolataink, bármily édesek és kellemesek legyenek is az adott pillanatban, hosszú távon fájdalmasak, mert korlátoznak és megkötnek. A gondolkodó elmében nincs valóság. Minden pillanatban felépítünk egy világot, a következő pillanatban pedig leromboljuk. Az elmének is megvan a maga feladata, de a spirituális életben magasan felül kell emelkedni az értelmen, oda, ahol örök béke, örök bölcsesség és örök fény honol. Csak ha törekvésünkkel és meditációnkkal túllépünk a gondolkodáson, akkor láthatjuk és élvezhetjük egyszerre Isten Valóságát és Isten Látomását.

Gyakorlatok

Az elme megtisztítása

Az elme szinte mindig tisztátalan, és szinte mindig sötét, nem törekvő gondolatokat hoz felszínre. De még ha nem is tesz így, akkor is a kétség, a féltékenység, a képmutatás, a félelem és más istentelen tulajdonságok áldozatául esik. Minden negatív dolog először az elmét támadja meg. Az elme talán elutasítja egy percig ezeket az erőket, de azok újra kopogtatnak az értelem kapuján. Ilyen az elme. A szív sokkal, sokkal tisztább. A szívben már sok isteni tulajdonság ‑ a gyengédség, a szeretet, az odaadás és az önátadás ‑ eredendőenjelen van. Ezért a szív sokkal tisztább, mint az értelem. Még ha félelem vagy féltékenység van is a szívben, a szív jó tulajdonságai akkor is felszínre tudnak jönni.

De a szív sem mindig teljesen tiszta, mert közel van hozzá az életerő. Az alacsony életerő, amely a köldök tájékán található, gyakran feljön és a megérinti szívközpontot. Hatásával és közelségével tisztátalanná teszi a szívet. De a szív legalább nem olyan, mint az értelem, amely szándékosan ajtót nyit a tisztátalan gondolatok előtt. A szív sokkal jobb, mint az értelem. A legjobb azonban a lélek. A lélek csupa tisztaság, fény, üdvösség és isteniség.

1. Válj a lélekké

Ha meg akarod tisztítani az elmédet, az a legjobb, ha meditáció közben mindennap pár percre elképzeled, hogy nincs elméd. Mondd magadban: „Nincs elmém, nincs elmém. Csak szívem van.” Egy idő után érezd és mondd: „Nincs szívem. Csak lelkem van.” Amikor azt mondod: „lelkem van”, eláraszt a tisztaság. Egy idő után azonban még mélyebbre és tovább kell menned, és nemcsak azt mondani: „lelkem van”, hanem azt, hogy : „én a lélek vagyok.” Közben képzeld el a legszebb gyermeket, akit valaha is láttál, és érezd, hogy lelked végtelenül szebb, mint ez a gyermek.

Amikor azt tudod mondani és érezni, hogy „a lélek vagyok”, és erre az igazságra tudsz meditálni, abban a pillanatban lelked végtelen tisztasága belép a szívedbe. A szívből ez a végtelen tisztaság aztán az értelembe megy. Ha tehát igazán érezni tudod, hogy csak a lélek vagy, akkor a lélek meg fogja tisztítani az elmédet.

2. A belső láng

Mielőtt meditálni kezdesz, próbálj meg egy lángot elképzelni a szívedben. Most még talán csak egy apró fel-fellobbanó lángocska, nem erőteljes láng. De egy napon biztosan nagyon erőteljes és teljesen megvilágosító lesz. Képzeld el, hogy ez a láng megvilágosítja az értelmedet. Kezdetben talán nem tudsz úgy koncentrálni, ahogyan szeretnél, mert az értelmed nem képes összpontosítani. Az értelem folyamatosan több dologra gondol, és nagyon sok helytelen gondolatnak esik áldozatul. Az értelem nem kellően megvilágosult, képzelj el tehát egy gyönyörű szép lángot a szívedben, amely megvilágosít téged. Vidd ezt a fénylő lángot az értelmedbe. Ekkor lassanként egy fénysávot látsz majd az értelmedben. Ha az értelem elkezd fokozatosan megvilágosodni, akkor nagyon könnyű hosszan és mélyebben koncentrálni.

3. A lélegzet megtisztítása

Mielőtt elkezdenél meditálni, ismételd körülbelül hússzor a „Supreme” szót, olyan gyorsan, ahogy csak lehet, hogy megtisztítsd a lélegzetedet. Érezd, hogy valóban magává Isten Lélegzetévé válsz. Amíg a lélegzet nem tiszta, addig az értelem nem marad célirányos.

4. Kellek Istennek, szükségem van Istenre

Irányítsd a figyelmedet egy képre. Nézheted mestered képét, vagy szemlélheted saját magadat egy tükörben. Ha a tükörképedre koncentrálsz, érezd, hogy teljesen egy vagy azzal a fizikai lénnyel, akit ott látsz. Azután próbálj meg belépni a látott képbe. Onnan egy gondolattal kell növekedj, kellesz Istennek, és szükséged van Istenre. Ismételd: „Kellek Istennek, szükségem van Istenre. Kellek Istennek, szükségem van Istenre.” Azután meglátod, hogy ez az isteni gondolat lassan, fokozatosan és elkerülhetetlenül beléd hatol, és átitatja egész belső és külső létedet, miközben tisztaságot hoz az értelmedbe, az életerődbe és a testedbe.

5. Az értelem ellenőrzés alá vonása

Megmondhatod az értelmednek: „Nem engedem meg, hogy a saját kedved szerint működj. Most Istenre akarok gondolni.” Ismételd csendben vagy hangosan Isten nevét. Majd mondd azt: „Egész lényemben tisztaságot akarok”, és ismételd: „tisztaság, tisztaság, tisztaság”. Így nem hagyod, hogy értelmed tisztátalanságra, vagy bármi másra gondoljon. Ne adj egyetlen esélyt sem értelmednek, hogy ide-oda csapongjon; egyszerűen csak használd az értelmet a saját célodra. Számtalan dolgot elérhetsz az értelmedben illetve az értelem segítségével. De az értelem annyira neveletlen és csintalan, hogyha te nem használod őt, akkor ő használ téged.

6. Dobd ki őket!

Valahányszor istentelen gondolat hatol az elmédbe, dobd ki onnan! Ez a gondolat olyan, mint egy idegen test, egy tolvaj, amely behatolt a szobádba. Miért engednéd tudatosan, hogy a tolvaj a szobádban maradjon, mikor pedig megvan rá a képességed, hogy kidobd. Ha egy istentelen gondolat hatol az elmédbe, kapd el, és hajítsd belső törekvésed perzselő lángjába.

7. A rossz gondolatok megfojtása

Ha megjelenik egy gondolat, amely nem tiszta, jó vagy isteni, azonnal kezd el nagyon gyorsan ismételni a „Supreme” szót. A Supreme az én Gurum, a te Gurud, mindenki Guruja. Ismételd tehát a „Supreme”-ot nagyon gyorsan, és érezd, hogy mindahányszor kimondod a „Supreme”-ot, egy kígyót teremtesz, amely az istentelen gondolatok köré tekeredik, és megfolytja azokat.