Az elme lecsendesítése meditációban

Függetlenül attól, hogy melyik meditációs úton indulunk el, az első lépés az elme, a gondolatok lecsendesítése. Ez teszi a meditációt valóban gyümölcsözővé.

Meditáció - az elme csendjeMeditáció: a gondolatok csendje

 

A meditáció a legfőbb szükséglet,
Ha a csendet akarjuk választani.

 


Függetlenül attól, hogy melyik meditációs utat követjük, mindig az a legfontosabb, hogy az értelmet nyugodttá és csendessé tegyük. Ha az értelem állandóan ide-oda kapkod és folytonosan a kegyetlen gondolatok áldozatául esik, a kereső egyáltalán nem halad előre. Az elmét nyugodttá és csendessé kell tenni, hogy a kereső teljesen tudatában legyen annak, amikor a fény lejön fentről. A kereső a fény tudatos megfigyelésével és elfogadásával mély meditációba kerül, és érzékeli életének tisztulását, átalakulását és megvilágosodását.

Hogyan tudjuk az értelmet csendessé és nyugodttá tenni? Az értelemnek megvan a saját ereje, és ez az erő most erősebb, mint a meditációra való készséged és eltökéltséged. De ha segítséget tudsz kérni a szívedtől, akkor fokozatosan képes leszel ellenőrzésed alatt tartani az értelmet. A szív ugyanakkor maga is állandó segítséget kap a lélektől, amely csupa fény és csupa erő.

 

Az elme kiürítése meditáció során

 

Nem szabad azt gondolnod, hogy ha semmi sincs az elmédben, akkor bolond leszel, vagy úgy viselkedsz majd, mint egy gyengeelméjű. Ez nem így van. Ha tíz vagy tizenöt percig meg tudod őrizni elméd csendjét és nyugalmát, új világ fog virradni benned. Ez minden spirituális fejlődés gyökere. Most még csak egy pár másodpercre vagy egy percre tudod elmédet lecsendesíteni, de ha ezt a nyugalmat és békességet meg tudod őrizni egy fél óráig vagy akár csak tizenöt percig, biztosíthatlak róla, hogy ebben a nyugalomban egy rendkívüli isteni fénnyel és erővel bíró új világ fog növekedni.

Amikor egyáltalán nincs gondolat az elmédben, kérlek ne érezd magad teljesen elveszettnek. Épp ellenkezőleg, érezd, hogy valami isteni készülődik tiszta és törekvő természetedben. Nem várhatsz azonnali eredményt. A földműves elveti a magot, azután vár. Soha nem várja azt, hogy a termés azonnal előbukkanjon. Pár hétig vagy hónapig is eltart míg kicsírázik. Elméd lehet olyan, mint egy termékeny mező. Ha elveted a csend és nyugalom magját, és türelmesen ápolod, előbb-utóbb biztosan learathatod a megvilágosodás rekordtermését.

A meditációhoz nincs szükség az elmére, mert a gondolkodás és a meditáció két teljesen különböző dolog. Amikor meditálunk, egyáltalán nem gondolkodunk. A meditáció célja, hogy teljesen megszabaduljunk a gondolatoktól. A gondolat olyan, mint egy pont a táblán. Akár jó, akár nem, ott van. Ha egyáltalán semmilyen gondolatunk sincs, csak akkor nőhetünk fel a legfelsőbb valósághoz. Még mély meditációban is jöhetnek gondolatok, de a legmagasabb, legmélyebb meditációban nem. A legmagasabb meditációban csak fény van.

 

Ha képesek vagyunk meditálni, és meditációnk közben úgy érezzük, nem várunk el semmit – hogy ha a béke, a fény és a gyönyör belénk lép, nagyszerű, de ha nem, akkor is éppoly elégedettek leszünk –, akkor ez a legjobb fajta meditáció.

 

 

Meditáció – túl az elmén

 

A fényben a látomás és a valóság egyek. Te ott ülsz, én pedig itt állok. Mondjuk azt, hogy én vagyok a látomás, és te a valóság. Rád kell néznem, és beléd kell hatolnom, hogy megismerjelek. De a legmagasabb meditációban a látomás és a valóság egyek. Ahol te vagy, ott vagyok én is, ahol én, ott te. Egyek vagyunk. A legmagasabb meditációban ezért nincs szükségünk gondolatokra. A legmagasabb meditációban az ismerő és az ismeret tárgya egyek.

Még az elmélkedés is, ami egyfajta befelé tekintő csendes gondolkodás, messze áll a meditáció fegyelmezett tágasságától. Amint gondolkodni kezdünk, a korlátozottsággal és a kötöttséggel játszunk. Gondolataink, bármily édesek és kellemesek legyenek is az adott pillanatban, hosszú távon fájdalmasak, mert korlátoznak és megkötnek. A gondolkodó elmében nincs valóság. Minden pillanatban felépítünk egy világot, a következő pillanatban pedig leromboljuk. Az elmének is megvan a maga feladata, de a spirituális életben magasan felül kell emelkedni az értelmen, oda, ahol örök béke, örök bölcsesség és örök fény honol. Csak ha törekvésünkkel és meditációnkkal túllépünk a gondolkodáson, akkor láthatjuk és élvezhetjük egyszerre Isten Valóságát és Isten Látomását.

 

Az elme megtisztítása meditáció alatt

 

Az elme szinte mindig tisztátalan, és szinte mindig sötét, nem törekvő gondolatokat hoz felszínre. De még ha nem is tesz így, akkor is a kétség, a féltékenység, a képmutatás, a félelem és más istentelen tulajdonságok áldozatául esik. Minden negatív dolog először az elmét támadja meg. Az elme talán elutasítja egy percig ezeket az erőket, de azok újra kopogtatnak az értelem kapuján. Ilyen az elme. A szív sokkal, sokkal tisztább. A szívben már sok isteni tulajdonság ‑ a gyengédség, a szeretet, az odaadás és az önátadás ‑ eredendően jelen van. Ezért a szív sokkal tisztább, mint az értelem. Még ha félelem vagy féltékenység van is a szívben, a szív jó tulajdonságai akkor is felszínre tudnak jönni.

De a szív sem mindig teljesen tiszta, mert közel van hozzá az életerő. Az alacsony életerő, amely a köldök tájékán található, gyakran feljön és a megérinti szívközpontot. Hatásával és közelségével tisztátalanná teszi a szívet. De a szív legalább nem olyan, mint az értelem, amely szándékosan ajtót nyit a tisztátalan gondolatok előtt. A szív sokkal jobb, mint az értelem. A legjobb azonban a lélek. A lélek csupa tisztaság, fény, üdvösség és isteniség.

A meditáció az egyedüli módszer
Szív-erőforrásunk
Sikeres utántöltésére.

Sri Chinmoy

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja

 

sorsnavishop banner

 

Meditáció

Meditáció – kezdjük az elején – de hogyan?

Az alapok elsajátítása meditációhoz

Koncentráció, meditáció, kontempláció

Meditáció a spirituális szívre: a béke otthona

A meditáció legfelsőbb titka

 

Meditációs gyakorlatok

 

A meditáció kézikönyve

 

Díjtalan meditációs tanfolyamok