Koncentráció, meditáció, kontempláció

A meditáció három lépcsőfoka: koncentráció, meditáció, kontempláció. Ezeket végigjárva juthatunk el a meditáció végső céljához.

A meditáció három lépcsőfokaa meditáció három lépcsőfoka

 

 

Koncentrálunk, mert el akarunk jutni Istenhez.
Meditálunk, mert Isten szívében akarunk élni.
Kontemplálunk, mert a Céllá akarunk válni.

 

Koncentráció és meditáció: a nyílvessző és az íj

 

A koncentráció a nyílvessző. A meditáció az íj.

Amikor koncentrálunk, minden energiánkat valamilyen témára vagy tárgyra irányítjuk, hogy annak titkait felderítsük. Amikor meditálunk, korlátozott tudatunkból egy magasabb tudatba emelkedünk, ahol a csend fenséges tágassága uralkodik.

A koncentráció magához akarja ragadni azt a tudást, amelyre irányul. A meditáció azonosulni akar azzal a tudással, amelyet keres.

A koncentráció nem engedi meg a zavaró elemnek, a tolvajnak, hogy fegyvertárába lépjen. A meditáció beengedi. Miért? Csak azért, hogy tetten érje a tolvajt.

A koncentráció a parancsnok, aki a szétszórt tudatot figyelemre inti.

A koncentráció és a sziklaszilárd következetesség elválaszthatatlan, sőt egymástól függő isteni harcosok.

A koncentráció párbajra hívja ki az ellenséget és megküzd vele. A meditáció, csendes mosolyával, letompítja az ellenség kihívását.

A koncentráció azt mondja Istennek: „Atyám, jövök hozzád.” A meditáció azt mondja Istennek: „Atyám, gyere hozzám.”

A törekvőnek két igazi tanítója van: a koncentráció és a meditáció. A koncentráció mindig szigorú a tanítvánnyal, a meditáció csak néha-néha. De mindkettőjüket a legmélyebben érdekli a tanítvány haladása.

 

Ha rendszeresen gyakorlod a koncentrációt és a meditációt, ha valóban őszinte vagy spirituális keresésedben, akkor egészen bizonyosan fejlődni fogsz.

 

 

Meditáció - koncentráció

Sri Chinmoy koncentrációban

A koncentráció felkészít a meditációra

 

A koncentráció belső éberséget, figyelmet jelent. Körülöttünk és bennünk mindenütt tolvajok vannak. A félelem, a kétség, a nyugtalanság és az aggodalom belső tolvajok, amelyek megpróbálják ellopni belső egyensúlyunkat és lelki nyugalmunkat. Ha megtanulunk koncentrálni, ezeknek az ellenséges erőknek nagyon nehéz belénk hatolni. Ha kétség hatol értelmünkbe, a koncentráció ereje darabokra szaggatja. Ha félelem nyomul értelmünkbe, a koncentráció ereje elkergeti. Most ki vagyunk szolgáltatva a sötét, romboló gondolatoknak, de el jön majd a nap, amikor ezek a zavaró gondolatok félni fognak koncentrációnk erejétől.

A koncentráció az értelem dinamikus akarata, amely azért működik bennünk, hogy fogadjuk el a fényt és utasítsuk el a sötétséget. A koncentráció olyan bennünk, mint egy isteni harcos. A koncentrációnak elképzelhetetlen hatása van törekvő életünkben. A koncentráció könnyen el tudja választani a mennyországot a pokoltól, hogy már itt a földön a mennyország állandó gyönyörében élhessünk és ne a pokol szűnni nem akaró aggodalmaiban, nyugtalanságában és kínjaiban.

A koncentráció a legbiztosabb út ahhoz, hogy célunkat elérjük, legyen ez a cél akár az Isten-megvalósítás vagy csak emberi vágyaink betöltése. Az igazán törekvő ember előbb vagy utóbb megszerzi a koncentráló képességet ‑ akár Isten Kegyelmével, akár állandó gyakorlással, akár saját törekvésén keresztül.

 

 

Az értelem megvilágosító célirányosságával koncentrálunk.
A szív kiterjesztő tágasságával meditálunk.
A lélek beteljesítő egységével kontemplálunk.

 

A koncentráció és a meditáció közötti különbség

 

Sri Chinmoy meditációban

Sri Chinmoy meditációban

Amikor koncentrálunk, figyelmünket egy bizonyos célra irányítjuk. Ha azonban meditálunk, érezzük, hogy mélyen magunkban megvan a képességünk, hogy egyszerre több dolgot lássunk, több dologgal foglalkozzunk, és több dolgot fogadjunk magunkba. Amikor meditálunk, megpróbálunk kiterjedni, ahogy a madár kiterjeszti szárnyait. Megpróbáljuk kiterjeszteni véges tudatunkat, belépni az Egyetemes Tudatba, ahol nincs félelem, nincs féltékenység, nincs kétség, csak öröm, béke és isteni erő.A meditáció azt jelenti, hogy tudatosan a Végtelenné válunk. Mit is teszünk, amikor meditálunk? Belépünk az üres, nyugodt, csendes elmébe, és hagyjuk, hogy maga a Végtelenség tápláljon és ápoljon bennünket. Amikor meditálunk, csak Istennel akarunk beszélni.

Én angolul beszélek, és ti megértetek, hiszen jól tudtok angolul. Ugyanígy, ha jól tudunk meditálni, képesek leszünk Istennel beszélgetni, mivel a meditáció az a nyelv, amelyen Istenhez szólhatunk.

 

Szíved lélekteli imájával és életed békés meditációjával mindennap újra készítsd fel magad Legfelsőbb Urad érkezésére.

 

Meditáció: a nyugalom tengere

 

A meditáció olyan, mintha leszállnánk a tenger mélyére, ahol minden békés és nyugodt. Meglehet, hogy a felszínt hullámok sokaság

a borzolja, de a tenger alant érintetlen marad. A tenger, legmélyebb mélységében, csupa csend. Amikor meditálni kezdünk, először saját belső létünkhöz próbálunk eljutni, valódi létezésünkhöz – azaz, mondhatni, a tenger mélyére. A külső világból jövő hullámok itt nincsenek ránk hatással. A félelem, a kétség, az aggodalom és mindennemű világi nyugtalanság szertefoszlik, mivel bennünk szilárd béke van. Mivel elménk csupa béke, csupa csend és csupa egység, a gondolatok nem érinthetnek meg. Mint a halak a tengerben, fickándoznak és tovaúsznak, de nem hagynak nyomot. Tehát legmagasabb meditációnkban úgy érezzük, hogy mi vagyunk a tenger, és a tenger állatai nem befolyásolhatnak minket. Úgy érezzük, mi vagyunk az ég, és a szárnyaló madarak nincsenek hatással ránk. Elménk az égbolt és szívünk a határtalan óceán. Ez a meditáció.

 

A meditáció megszabadít a tudatlanság tengerétől. A meditáció örök szabadságot ad. És ez a szabadság az egység szabadsága.

 

A koncentráció, a meditáció és a kontempláció

 

Meditáció - kontempláció

Sri Chinmoy kontemplációban

A koncentráción keresztül összpontosítottak leszünk. A meditáción keresztül tudatunkat kiterjesztjük a Tágasságba, és belépünk annak tudatába. Akontemplációban azonban mi magunk növekszünk a Tágassággá, és a Tágasság tudata a mi saját tudatunkká válik. A kontemplációban egyszerre vagyunk a legmélyebb koncentrációnkban és a legmagasabb meditációnkban. A kontemplációban azzá az igazsággá növekszünk, és teljesen eggyé válunk azzal az igazsággal, amelyet a meditációban láttunk és éreztünk. Ha Istenre koncentrálunk, akkor lehet, hogy Istent közvetlenül magunk előtt vagy magunk mellett látjuk. Ha meditálunk, bizonyosan érezzük magunkban a Végtelenséget, az Örökkévalóságot és a Halhatatlanságot. De ha kontemplálunk, akkor látjuk, hogy mi magunk vagyunk Isten, mi magunk vagyunk a Végtelenség, az Örökkévalóság és a Halhatatlanság.A kontempláció a végtelen, örök Abszolúttal való tudatos egységünket jelenti. Itt a Teremtő és a teremtés, a szerető és a Szeretett, a tudó és a tudott egyek. Egyik pillanatban mi vagyunk az isteni szerető, és Isten az Legfelsőbb Szeretett. A következő pillanatban szerepet cserélünk. A kontemplációban eggyé válunk a Teremtővel, és az egész világegyetemet magunkban látjuk. Ilyenkor, ha a saját létünkbe tekintünk, nem látunk emberi lényt. Olyasmit látunk, mint egy dinamó, amely fényt, békét és üdvösséget termel.

 

A koncentráció az éberség üzenetét hordozza.
A meditáció a tágasság üzenetét hordozza.
A kontempláció az elválaszthatatlan egység üzenetét hordozza.

 

Meditáció és kontempláció

 

Ha egy bizonyos isteni tulajdonságra meditálunk, mint például fényre, békére vagy üdvösségre, vagy ha elvont módon meditálunk a Végtelenségre, az Örökkévalóságra vagy a Halhatatlanságra, mindvégig azt fogjuk érezni, hogy egy gyorsvonat halad bennünk előre. A békére, a fényre vagy az üdvösségre meditálunk, s közben a gyorsvonat állandóan megy. Értelmünk nyugodt és csendes a Végtelenség tágasságában, de állandóan ott van a mozgás – egy gyorsvonat halad megállás nélkül a célja felé. Feltűnik előttünk egy cél, és a meditáció ehhez a célhoz visz minket.

A kontemplációban ez nem így van. Kontemplációban az egész világegyetemet és a legtávolabbi célt is mélyen magunkban érezzük. Amikor kontemplálunk, érezzük, hogy magunkban rejtjük az egész Univerzumot, annak összes végtelen fényével, békéjével, üdvösségével és igazságával együtt. Nincs gondolat, nincs forma, nincs elképzelés.

A kontemplációban minden összeolvad, minden egyetlen tudatáramlássá válik. A legmagasabb kontemplációban érezzük, hogy nem más vagyunk, mint maga a tudat, és hogy egyek vagyunk az Abszolúttal. Legmagasabb meditációnkban viszont dinamikus mozgás van tudatunkban. Teljesen tudatában vagyunk annak, ami a belső és a külső világban történik, de mindez egyáltalán nem befolyásol minket. A kontemplációban szintén nem hat ránk semmi, ami a belső vagy a külső világban történik, de ott teljes létünk szerves részévé vált a világegyetemnek, amit magunkban rejtünk.

 

Ha a szeretet jön felszínre, amikor Isten nevét ismételgetjük, akkor imánk, koncentrációnk, meditációnk és kontemplációnk valódi.

Sri Chinmoy

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja

 

Meditáció

Meditáció – kezdjük az elején – de hogyan?

Az alapok elsajátítása meditációhoz

Az elme lecsendesítése meditációban

Meditáció a spirituális szívre: a béke otthona

A meditáció legfelsőbb titka

 

Meditációs gyakorlatok

 

A meditáció kézikönyve

 

Díjtalan meditációs tanfolyamok